A kineziológiai izomtesztelésről
Felfedezték, hogy a klinikai gyakorlatban hatékonyan alkalmazott „kineziológia” néven ismert diagnosztikai izomteszt sokkal több lehetőséget rejt magában, mint korábban vélték. A tesztizmok tesztingerre adott válaszát a tudat egy alapvető minősége határozza meg, amely az igazságra az izmok azonnali megerősödésével, ezáltal „igen” válasszal reagál. Az igazság hiányát elerőtlenedés, vagyis nemleges válasz jelzi. Ezt a jelenséget húsz éven keresztül tesztalanyok ezreinél vizsgálták és hitelességét kutatócsoportok igazolták. Megállapították, hogy a kineziológiai tesztválasz mint egy „ bio visszajelző készülék” különbséget tesz a számunkra erősítő vagy gyengítő, a jótékony és pusztító hatások, az igaz és a hamis között. Az igaz és hamis azonosításának, felismerésének képessége most jelent meg először az emberiség történelme során, és a felfedezést rengeteg kutatás követte. Hatékony diagnosztikai eszköznek bizonyult, amellyel felismerhetők a problémák mögötti érzelmi, gondolati működési minták, a betegségek és meghatározható a megfelelő kezelési módjuk. Mindez a 70-es években történt, azóta az érzelmek, magatartásformák, hitrendszerek, jelrendszerek, energiapályák, lélekterápiák és tradicionális gyógyító rendszerek az izomtesztek alapján történő használatával konkrétan és személyre szabottan egyedülállóan hatékony stressz oldó, önismereti, személyiségfejlesztő, kiegyensúlyozó, egészséghelyreállító terápiás módszerré nőtte ki magát.
Idővel arra a meggyőződésre jutottak, hogy a kineziológiai vizsgálat a tudat egyetemes minőségén alapul, amely a személyes tartalmon, a tesztalany egyéniségén túlmutatva a kollektív szintekből is képes információhoz jutni.
Jelentős felfedezés, hogy a világegyetemben minden, még a legjelentéktelenebb gondolat is mérhető energia rezgés nyomát hagyja maga után a tudat téren és időn túli energiamezejében.
A kineziológiai tesztválaszt kizárólag az egyetemes tudat igaz vagy hamis állításra adott válasza határozza meg.
A következő lépés a tudat működési szintjeinek a megállapítása volt. Ezek a spirituális fejlődésnek a filozófiai és spirituális hagyományokban jól ismert, jellegzetes szintjei, amelyeket minden kultúra elfogad. Az egymásra épülő szinteket számértékekkel is kifejezhetjük, ezáltal létrejött egy jól használható tudatskála, amely összefüggésben áll az emberiség egész történelmével. A különböző energiaszinteket nemcsak társadalmi jelenségekkel, hanem az emberi tudatra jellemző tudati működési módokkal is összefüggésbe tudtuk hozni. A magas értékeken meghatározott tudatszintek a kutatás szerint pontosan megfelelnek a megvilágosodás azon fokozatainak, amelyeket az emberi történelem nagy spirituális tanítói értek el.
A transzperszonális élmények általi vagy spontán megvilágosodás olyan spirituális állapotokra utal, amelyekben az egyén elegendő korláttól szabadul meg ahhoz, hogy ez által az összefüggések egy nagyobb rendszere jelenjen meg előtte, amelyben mint belső világosságélményben feltárul egy tágasabb tudatmező. Ez a tudatosság világossága, az Önvaló ragyogása, amely mélységes szeretetként sugárzik. Ez a tapasztalat sokak számára nem tartós, hatása mégis maradandó és örökre megváltoztat, hatására ezután ennek fénye vezet életünkben.
A teljesség teljesít!
Ahhoz, hogy tartósan jól teljesítsünk a mindennapokban, elsősorban magunkat kell kiteljesítenünk lelkünk tisztításával, fényesítésével, töltődéssel, lélekemelő örömökkel, lélek-tisztítással, fejlődéssel. Ha nem ezt tesszük, hanem kizsigereljük magunkat, ha a folyamatos stresszből, negatív érzésektől és energiákból visszamaradt és egyéb mérgekkel terheljük RENDszerünket, ha nem fejlődünk az aktuális kihívásainkhoz, akkor (akár akarunk tudni róla, akár nem)-előbb-utóbb szembesülünk valóságunkkal, lényegi igazságunkkal….
Figyeljünk oda magunkra mit üzen bensőnk, mire van szükségünk, és ha nem megy egyedül a megoldás bátran kérjünk segítséget. Nem önáltatással, felszínes illúziókkal fogjuk megtalálni egyensúlyunk, gyógyulásunk lehetőségét, hanem valódi önmagunkért, életünkért felelősséget vállaló hozzáállásunkkal, amely alapvető feltétele a valódi önismereti munkának, ami segít a problémák belső megoldásával EGÉSZségünk, teljességünk célja felé haladni.
CÉLORIENTÁCIÓ - MEGVALÓSÍTÁS - ERŐTEREMTÉS
Mentális erőterünk optimalizálásával mentális jólétünkön, fejlődésünkön dolgozunk, amely lényegileg egy szakrális cselekedet.
Önismeretünkkel, felelősségvállalásunkkal, objektivitásunk erősítésével tudatosságunk erejét növeljük. Sorsunk által jelzett fejlődnivalóink felvállalásával, sötét (öntudatlan) részeink átvilágításával és magasabb szintre emelésével, egy színvonalasabb örömtelibb létezésbe avatódunk be.
Mindehhez fel kell ismernünk saját öntudatlan belső programjainkat-hitrendszereinket, melyekkel azonosultunk. A tudatalattinak mindig elsődlegessége van döntéseinknél, és csak a tudatos gondolatainkat tudjuk kezelni, a tudatalattit nem. Ezért érdemes a tudattalanunkkal felvenni a kapcsolatot, mert öntudatlanul értékeink és céljaink gyakran a szüleink, nevelőink, külső hatalmi figurák által vannak meghatározva életünkben. A saját céljaink számára nem megfelelő belső programok helyett új programokat kell gyártanunk magunknak, melyeket aztán a mindennapjainkban el kell kezdenünk tudatosan megélni. Tudatosságunk hatalmas erő, amely felülírja öntudatlan generációs sorsmintáinkat, hasonló működéseken alapuló betegség hajlamainkat-sejtprogramjainkat is.
Az emberek által felállított minták, szabályok is elavulnak idővel, még a tudomány és az orvostudomány elfogadott módszerei is változnak. Mi az ami nem működik, mi az aminek az eredménye nem kielégítő, nem fejlődő, nem előremutató számunkra?
Ne dobjuk ki az egészet, tartsuk meg a régi jól működő dolgokat és ezeket ötvözzük új, jól működő modellekkel.
A VÁLTOZÁSOKAT örömmel fogadhatjuk, mert sokkal többet kapunk, mint amit feladunk.
A siker is egy utazás, ez több az anyagi sikereknél: -megelégedett, megújulni-fejlődni képes örömteli szeretetteljes, másokat is emelő, valódi értékteremtő a saját sorsból a legtöbbet kihozó élet a valódi sikeres élet. A siker lényege, hogy felszínre jöjjenek a bennünk levő rejtett képességeink. Mindezt erőfeszítések nélkül örömmel történik, ha összhangban van a sorsunk által kitűzött célunkkal, életutunkkal. (sokszor csupán információs régmúltunkból hozott erőmintáinkat szeretjük ismételgetni….) Minden célunk először csak egy ötlet, majd mozgásba lendülünk és a gondolat által formába öntődik, megvalósul a cselekvés által. Mindannyian tiszta lehetőségek vagyunk, ugyanazt az energiát használjuk a teremtésre, mint az univerzum. Ugyanabban az energiamezőben élünk mindannyian, csupán a hitrendszereink akadályozhatnak meg bennünket, (ez a hátráltató és a beazonosítandó),
vagy a saját felettes énünk, ha nem a jó utunkon járunk…
A rendszeresen ismétlődő belső mondatainkra, késztetéseinkre oda kell figyelnünk (arra van a megoldásunk).
- A saját erőnkre találás a valódi erő. Ha félelem van a háttérben, akkor mások jóváhagyására támaszkodunk az új dolgok megteremtéséhez, tehát hiányzik az önbizalmunk, ezáltal nem is tudunk teremteni. El kell engednünk magunkból a mások jóváhagyására való támaszkodást, mert ez is egy csapda. Magadra hallgass! Az erő azt jelenti, hogy elfogadod azt, aki vagy! Álmaid megvalósításához az erő benned van, legyen tiszta a szándékod, használd az intuíciódat ha szükséges kérj segítséget is, kockáztass, higgy, tedd és megadatik. Te vagy az, aki meg tudja teremteni az új modelljeit! Figyeld hogy irányítod a dolgaidat, benned van az ok és az okozat. Közben érezd jól magad, élvezd a változást, a történést, hiszen mindez olyan izgalmas. A belső csend megteremtése segít a belső tudatosság mezejének megteremtésében, és ez az összerendezett harmonikus állapot, amikor megtapasztaljuk, hogy minden mindennel összefügg, és minden ami lényeges a tiszta szeretetből fakad. És ebből a szeretetteljes legjobb állapotunkból tudunk a legjobban teremteni.
"A látásod kitisztul amint a szívedbe tekintesz
Aki kifelé néz álmodik, aki befelé néz felébred!"
(Carl Gustav Yung)
"Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás,
a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.”
(Márai Sándor)
